GREEN FINISSZÁZS

Március 21. Péntek 16h

PERFORMANCE

Estille - Girl In A Tree

Zongorán kísér: Kerekes Pál

GREEN

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Fotó: Lovas Csaba

Film: Lovas Csaba

A kiállítás megtekinthető: 2025. Február 22 - Március 21. 

A.P.Art Gallery Budapest

1085. József krt. 64.

GREEN - Bevezető

Püspök Anita

"A zöld nem csupán egy szín – ez az élet lélegzete, a föld dalának leglágyabb harmóniája."

— Wassily Kandinsky

A természet évszázadokon át ihlette az alkotókat – a tájak, az évszakok, a növények és az állatok világa mind mély érzelmeket és gondolatokat ébresztett. Azonban amikor az urbanizáció és a technológia egyre inkább eltávolít bennünket a természettől, talán soha nem volt fontosabb, hogy tudatosan újra rátaláljunk.

A GREEN mint hívószó éppen ezért mély szimbolikával bír, mely lehetővé teszi, hogy a művészet közvetítő szerepet töltsön be az ember és a természet közötti párbeszédben.

A művészet érzékeny eszközként segíthet hidat képezni ember és természet között, és rávilágítani arra az elfeledett harmóniára, amelyet évszázadokig természetesnek tekintettünk.

A GREEN kiállítás tehát nem csupán a szín hatását vizsgálja, hanem annak mélyebb, művészeti kontextusban való megjelenését is.

Az egyre súlyosbodó ökológiai válság és a növekvő társadalmi tudatosság iránti igény olyan művészeti párbeszédet indított el, amelyben a zöld szín, mint szimbolikus kód, új utakat keres a kapcsolódáshoz.

A művész számára a zöld több, mint esztétikai választás; a szín olyan belső teret nyit meg, ahol a természet örök ciklusai, az egyensúly és a harmónia, egyfajta mély dimenziók nyelve születhet meg.

A kiállított művészeti alkotások reflektálnak a természethez való eltávolodásunkra, és utakat kínálnak a kapcsolódáshoz. A természet élményét közvetítik, mint egy belső tájat, amelyet a néző újra felfedezhet. A művészet és a természet közötti kapcsolat tehát kaput nyithat egy mélyebb, spirituálisabb érzékelés felé.

Ezen a kiállításon nemcsak arra hívunk, hogy gondolkodjunk a természet és az ember kapcsolatáról, hanem arra is, hogy valóban átéljük. Hogy belemerüljünk a zöldbe, megérezzük annak nyugalmát, erejét, és a művészeten keresztül újra megtaláljuk az összhangot önmagunkkal, a környezetünkkel és valamivel nálunk nagyobbal.

Akár a művek befogadása közben, akár azok hatására, amikor kilépünk a térből, másképp kezdünk tekinteni a világra.

GREEN - Kiállításmegnyitó

Morafková Laura

Köszöntök minden kedves jelenlévőt!

- William Blake festő és költő szavaival élve:

"A zöld a szeretet színe, a természet színe, és a remény színe." - William Blake

Részben a természetben leggyakrabban előforduló szín, a növényzet árnyalata, amely a napfényt energiává alakítva az élet alapját képezi. Ugyanakkor számos kultúrában a termékenység, a növekedés és az újjászületés szimbóluma. A tárlat felhívja a figyelmet a természethez való visszatalálás fontosságára, ahol újra önmagunkra lelhetünk.

Az imént látott performance a természethez fűzött viszonyunknak állít tükröt. Kapcsolódásunk ehhez a magasabbrendű egységhez egyúttal magában hordozza a természetes énünkkel való harmóniát, ennek hiányában fellépő szorongást és belső küzdelmet érzékelteti Réti Anna táncművész előadása, amely koreográfiáját Kántor Katának köszönheti.

Elmerülve a természetben szellemileg felfrissülünk, a minket körülölelő zöld szín nyugtató hatása csökkenti a szorongást és elősegíti a relaxációt. Az ember ősidők óta érzi magával ragadó erejét.

"A természet színeiben a zöld a legnyugtatóbb és legkellemesebb az emberi szem számára." - Claude Monet

Monet ráérzett a zöld elementáris erejére.Az emberi szem az összes közül ennek a pigmentnek érzékeli a legtöbb árnyalatát, ebből is érződik az evolúciós összetartozásunk a természeti környezetünkkel. Nemcsoda, hogy évszázadokon át a művészek egyik legmeghatározóbb ihletforrása.

Ugyan a művészek palettájának egyik elengedhetetlen eleme-e mágikus szín, a zöld pigment előállítása sokáig kihívást jelentett a festők számára. A korai zöld pigmenteket főként ásványi vagy növényi eredetű anyagokból nyerték ki, ám ezek hajlamosak voltak a fakulásra, barnulásra vagy éppen az oxidációra. Leonardo da Vinci és Raffaello is próbálkozott réz-alapú zöldekkel, azonban ezek idővel gyakran elhalványultak. A sárga és a kék szín keverésével érték el a tartósabb zöld árnyalatot, azonban az áttörés a 18. század végén a 19. század elején következett be, amikor megjelentek a tartósabb zöld pigmentek, mint a smaragdzöld és a krómzöld.

A művészettörténet során a zöld szín használata és jelentése folyamatosan változott, amely gyakran művészenként is eltért egymástól. A reneszánsz idején a zöld szín gyakran a nemesség és a gazdagság szimbóluma volt, különösen a drága smaragdzöld szövetek révén. A Veronese-zöld elnevezés Paolo Veronese (1528–1588) nevéhez köthető, festményein gyakran találkozunk arisztokratikus alakokkal, akik zöld drapériákba burkolódznak. Antoine Watteau és a rokokó mesterei, idilli pásztorjeleneteikben a zöld különböző árnyalataival hangsúlyozták a természet romantikus, magával ragadó szerepét. A 19. századi romantikus festők, például Caspar David Friedrich, a zöldet a vad, érintetlen természet színeként alkalmazták, mélyzöld erdőket és ködös tájakat ábrázolva, amelyek misztikus, filozofikus üzenetet hordoznak. A 20. században a művészek már nemcsak a zöld természetes vonatkozásait vizsgálták, hanem pszichológiai és szimbolikus jelentéseit is. Edvard Munch "A féltékenység" (1895) című festményén a zöld tónusok az irigység és a szorongás érzését erősítik, míg Pablo Picasso kék-zöld korszakában a zöld a melankólia kifejezője volt.

Kortárs kontextusban a Green-art az ökológiai tudatosságra és a fentarthatóságra reflektáló alkotásokat is jelöli. Felhívják a figyelmet a természet örök értékeire, amelyek az idő során számos művészt inspiráltak alkotásra.

A "GREEN" kiállítás alkotásai ezen gazdag művészeti hagyományokhoz kapcsolódik, új perspektívákat nyújtva a zöld szín mélyebb értelmezéséhez.

A kiállításon 12 művész reflexiója mesél nekünk a természethez való kapcsolatunkról.

• Vadász Orsolya üvegfestményének növény motívumai közt visszaköszön a faunával és flórával harmóniában élő és áramló ember. Moon pancake című munkája az állandó változás szimbólumát a holdat emeli be a térbe.
• Rumi Rózsa két apró természet ihlette akvarellje eszünkbe juttatja a kellemes erdei sétákat, a rengetegbe nyúló ösvényeken keresztül, amelyet értelmezhetünk életünk már megtett útjának.
• Illés Orsolya kísérleti jellegű textil és merített papír alkotása mozgalmas, rusztikus faktúrákat hozz létre, amely összecseng a természet növényi formáival. Különböző felületkísérletei gyakran reflektálnak a természeti elemekre, kihangsúlyozva azok jellegzetességeit.
• Kelemen Antónia a green art-ot az újrahasznosítás összefüggésében értelmezi. Kollázsait az újragondolás címszó alatt alkotta meg, felhasználva már meglévő régi képeit, amelyek újra alkotásával egyúttal új értelmet kölcsönözz műveinek.
• Perlaki Ágnes műveit az óceán és az ember kapcsolata inspirálta. Az óceán lágy hullámaiban elmerülő ember egybeolvad egy magasabb rendű egységgel, átadva magát az univerzális vezetésnek.
• Boda Szilvia fotóin keresztül emberi történeteket mesél el, az apró pillanatok megörökítését a test mozgása hozza ritmusba képein. Kiállított műveinek mindegyikén egy-egy természeti motívum került megörökítésre.
• Novák Ildikó absztrakt alkotásának középpontjában látható körszeletek, az élet kettőségét, hullámzó struktúráját tükrözik. Madách Imre Ember tragédiájának egyik híres mondata visszaadja, a mű alapgondolatát. Mondottam ember küzdj és bízva bízzál!
• Zsom Marianna alkotásán a tiszta égbolton átreppenő papírmadarak kontrasztot alkotnak a természetes ég és a mesterségesen konstruált állatok között. Felhívja a figyelmet az állatvilágunk megóvására. Az Éretlenek és a Tengerzöld c. alkotása visszatükrözi az ember kettős kapcsolatát a természettel és az urbanizációval.
• Csorján Melitta színekben gazdag alkotásain az otthont nyújtó kert, az ábrándokat megtestesítő felhő és az életszimbólumként ismert fa köszön vissza. Alkotásait organikus formákon keresztül építik fel, gazdag színvilággal operálva.
• Kóczán Krisztina munkái életigenlőek, jókedvet sugároznak. Kiállított műveiben megjelenik az emberi civilizáció nyoma. A városi forgatagtól kezdve az autó visszapillantóján át, a villanydrótokkal és úttal megsebzett tájon keresztül művei felhívják a figyelmet az emberi tevékenység hatására, arra, hogy meddig nyúlhat el az emberi civilizáció az egykori érintetten tájban.
• Nadrai Beáta zöld sorozata az életen túli a halál utáni dimenziókat tárja fel. Előszeretettel dolgozza fel a természetben és az emberekben megjelenő misztikusság témáját. A körülöttünk levő világ mélyére tekintve alkotásain érződik a spirituális lelkület. Művészete hidat épít a misztikus világ felé.
• És természetesen Püspök Anita az A.P galéria megalapítójának absztrakt munkái is körbevesznek bennünket. Kitartó, lelkiismeretes munkája révén lehetőséget biztosít az alkotóknak művészetük bemutatására. Természethez fűzött mély viszonya és a közösség szervezés iránti szenvedélye inspirálta a tárlatot.

Remélem, hogy a tárlat elindít bennünket a közös gondolkodás útját, lehetőséget biztosítva mindannyiunk számára, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat a természettel és ezáltal közelebb kerüljünk önmagunkhoz. 

Köszönöm a figyelmet!