ASSEMBLAGE Őszi tárlat

2025. október 25 - november 22.

Kortárs művészek csoportos kiállítása

Eredeti kortárs festmény - Absztrakt festmény - Fotó - Digitális alkotás - Szobrászat

A kiállítás látogatható, a kiállított műalkotások lefoglalhatóak, megvásárolhatóak: 

2025. október 25 - november 22. között

Nyitvatartás:

Hétfő-Péntek 9-18h

Szombat-vasárnap: 10-18h

Személyes tárlatvezetés, időpont egyeztetés: 

+36 20 395 5820

apartgallerybudapest@gmail.com

🌟 

A kiállított alkotások online is felfedezhetők az alábbi linken: 

ASSEMBLAGE Kiállításmegnyitó & Performance: 2025. 10. 25. 16h 

Az ünnepélyes megnyitón örömmel fogadtuk a több mint száz érdeklődőt, akik együtt ünnepeltek velünk. 

✨ 

Fotó: Eördögh Lola

Kiállításmegnyitó beszéd

Álló Fruzsina

Design– és művészetelemző 

A.P.Art Gallery Budapest

Assemblage – Kortárs szintézis / Őszi tárlat

Kedves Művészek, Kurátorok, Látogatók,
szeretettel köszöntök mindenkit a galéria kilencedik tárlatán az Assemblage – Őszi tárlat megnyitóján.

Az Assemblage szó – amely a kiállítás címadója is – több, mint egy művészeti technika megnevezése. Jelen kiállítás is ebben a szellemiségben született: nem pusztán anyagokat, technikákat, médiumokat rendez egymás mellé – hanem világokat kapcsol össze.

Az asszamblázs művészeti stílusának egyik jellemzője az újrahasznosítás és a tárgyak újraértelmezése. A művész gyakran olyan tárgyakat használ, amelyeknek eredeti funkciója vagy jelentése megváltozik a műalkotásban. Ezáltal az asszamblázs művészete a fogyasztói kultúra és a tárgyak eldobhatóságának kritikájává válik.

Jelen kiállítás nem pusztán anyagokat, technikákat, médiumokat rendez egymás mellé – hanem világokat kapcsol össze.
Itt a festészet párbeszédet kezd a digitális művészettel, a fotó a mozdulatban oldódik fel, a zene pedig a tér láthatatlan rétegeit vibráltatja meg. Az alkotások egymásra reflektálnak, mint tükrök egy szobában, amelyek mind más szögből mutatják ugyanazt a valóságot .

Különlegessége a mai tárlaton bemutatott alkotásoknak, hogy nem egyetlen nézőpontot képvisel, hanem huszonhárom művész gondolataiból építkezik.

Ez a tárlat a kortárs alkotói szabadság tere. És ahol az anyag – legyen az festék, fém, fény vagy zene – nem eszköz, hanem gondolat.

A néző számára ez a kiállítás nem csupán látvány, hanem meghívás egy belső utazásra.
Ahogy végigsétálunk a térben, talán mi magunk is rétegekké válunk: gondolatokká, emlékekké, hangokká. Itt a látvány emlékké, a hang érintéssé, a mozdulat gondolattá válik – és a néző is része lesz annak az élő kompozíciónak, amit ez a tárlat jelent.

Az Assemblage egyszerre szól a jelenről és az együttlétről. Egy közös alkotásról, amelyben minden anyag, minden forma és minden emberi hang helyet talál.

Köszönöm a kurátoroknak - Püspök Anitának, Vörös Réka Virágnak és Viderman Viktor Dávidnak és a művészeknek, hogy megteremtették ezt az inspiráló találkozást, és köszönöm mindenkinek, aki ma itt van, hogy a jelenlétével tovább szövi ennek a közös történetnek a szálait.
Fogadják szeretettel az Assemblage – Őszi tárlatot,
és hagyják, hogy a művek ne csak megszólítsák, hanem – talán – kicsit át is rendezzenek bennünk valamit.

Álló Fruzsina

Design– és művészetelemző

Püspök Anita

Művészeti vezető, galéria tulajdonos, képzőművész

Assemblage kiállítás

Én is sok szeretettel köszöntök mindenkit!

Köszönöm Álló Fruzsinának, hogy gondolataival bevezette Önöket ebbe a különleges térbe és szeretettel köszöntöm Művészeinket!

Külön köszönet Kántor Katának, a Jelenlét Színház koreográfusának,
és Szilvási Anna táncművésznek, hogy Márkus Tamás zenéjére megnyitották az Assemblage különleges dimenzióját.

Ez a kiállítás egy különleges találkozás —
a művészi közös érzékenység tette lehetővé, hogy az Assemblage valóban azzá váljon, ami:
egy közös, szabad és eleven kortárs reflexió a világról, amiben élünk.

Ami az Assemblage lényegét adja, az a "Radikális eklekticizmus" —
az alkotói szabadság egysége és ereje révén reflektál arra, amit mindannyian érzünk:
hogy a valóság ma összetett, rétegzett és kihívásokkal teli.

Megmutatja a fragmentáltságot, az ellentmondásokat, a szépséget és a feszültséget is.

Kívánok a kiállításhoz élménnyel teli és gondolatébresztő pillanatokat.

Köszönjük a művészeknek és minden közreműködőnek, hogy hozzátettétek saját világotokat ehhez a közös alkotói térhez.

Morafková Laura művészettörténész írása

Assemblage – Őszi tárlat: amikor a sokféleség egységgé áll össze. 

Az A.P. Art Gallery Budapest új csoportos kiállítása, az Assemblage – Őszi tárlata, amely érzékeny reflexió a kortárs világ széttöredezettségére és újraszerveződő rendjére. A galéria falai között 23 művész 52 alkotása találkozik. Festmények, digitális művek, fotók, szobrok, grafikák, performanszok és hangok szövik egymásba saját történeteiket, létrehozva egy sokrétegű, mégis egységes vizuális és gondolati kompozíciót.

Az assemblage ezúttal nem pusztán technikai eljárás, hanem gondolkodásmód. A különböző anyagok, médiumok és impulzusok egymásra hatásából új jelentések születnek, a művek közötti határok elmosódnak, és a befogadó tekintete válik a végső összekötő elemmé. A kiállítás kurátorai (Püspök Anita, Vörös Réka Virág és Viderman Viktor Dávid) olyan koncepciót alkottak, ahol a műfaji sokszínűség nem széttartó, hanem egymást erősítő energiaként működik. A pályázat témája kötetlen, a kiállításra bemutatott alkotások különbözőségük ellenére hordoznak közös szimbólumokat, gondolati egységeket, amelyek összeállnak egy nagy egésszé. A radikális ekleticizmus adja a kiállítás lényegét, az alkotói szabadság egysége és ereje révén reflektál arra, hogy a világ összetett, rétegzett és kihívásokkal teli. Így vallott erről Püspök Anita művésznő, a kiállítás kurátora:

"Ez a kiállítás egy különleges találkozás - a művészi közös érzékenység tette lehetővé, hogy az Assamblage valóban azzá váljon ami: egy közös szabad és eleven kortárs reflexió a világról, amiben élünk. A tárlat megmutatja a fragmentáltságot, az ellentmondásokat, a szépséget és a feszültségeket is. Az egyéni alkotói folyamatoktól, a kurátori beválogatáson át, különböző művészi hangok, gondolatok fonódnak egymásba, együtt alkotva egy egységet." - Püspök Anita.

Az Assemblage – Őszi tárlat érzékeny, mégis határozott reflexió korunk vizuális és gondolati sokszólamúságára. A kiállítótérben a kísérletező hajlam átszövi a művészek alkotásait.

Claire Szegváry művei az absztrakció és a lírai expresszionizmus határán mozognak, ahol a formák nem konkrét alakokat, hanem hangulatokat, energiákat és belső állapotokat közvetítenek. A Tűzhíd című művében a "híd" egy szimbolikus kapu: az átlépés, a megtisztulás és az újjászületés lehetősége. A Freedom című festményének középpontjában mintha egy madár vagy szellemalak bontakozna ki, a mozgás, a kitörés és a lélek felszabadulásának metaforájaként.

Élő Magdolna Éva művei meditatív erejűek. A "Gárdony" című akril művének hűvös, föld- és ég-színekből építkező kompozíciója a táj atmoszféráját idézi meg. A "Remény" című alkotása ezzel szemben pasztelles tónusaival és lebegő formáival a fény újjászületését, a lelki megtisztulás pillanatát ragadja meg.

Fe-Eördögh Fanni festészete a tér, az anyag és az emlékezet kapcsolatát vizsgálja. Les Voisins ("A szomszédok") című műve szimbolikusan összeköti a természetet és az ember alkotta teret. A mediterrán hangulatú ház és a környező hegyek lírai találkozása áll az alkotás középpontjában. Az Echos ("visszhang") sorozatában az idő és az emlékezet metaforája: a múlt lenyomatai rezegnek tovább a jelenben.

Farádi Vörös Ákos Mihály olajképei tudatosan játszanak a valóság és a képzelet közötti határokkal. Szürreális olajképei hajléktalanok álmait mesélik el személyes beszámolók alapján. Műveiben egy alulreprezentált társadalmi csoport szubjektív nézőpontját ismerhetjük meg. A L.F.P. program című sorozatában portrék, hírességek, hétköznapi emberek és álomszerű terek fonódnak össze, szinte filmszerű jelenetekké.

Fejér Kati digitális művei hétköznapi látványokat emel szimbolikus rendszerré, ahol a színek és formák érzelmeket, belső állapotokat fejeznek ki. Patchwork című művében a világító ablakok a városi élet mozaikját idézik. A néző mintha egy soklakásos házba pillantana be, ahol minden ablak egy másik történet, egy másik élet lenyomata. Őszi lombhullás című művében a sötét háttérből elővillanó meleg fények és színes levelek a múlandóság szépségét hangsúlyozzák. Egy könnycsepp az életért című alkotása a levelek hegyéről lecsöppenő vízcsepp az élet körforgását, a megtisztulást és a reményt jelképezi.

Iliás-Beleznai Kinga digitális kollázsai a valóság töredezettségét, az információáradatot és a társadalmi percepció zavarait jelenítik meg. My Way or the Wrong Way művében a képi rétegek – politikai jelképek, antik szobrok, megafonok, virágok, és a "fake news" motívum – egymásba csúszása a modern médiazaj világát idézi. A második beválogatott kollázsa a Modest summer egy nosztalgikus nyári képeslapnak tűnik, ám mélyebb rétegeiben a női szerepek, a testkép és a média által teremtett idealizált világ kritikáját hordozza.

Kaszás Enikő festményei az absztrakt expresszionizmus határán helyezkednek el. Tudatmezsgye című műve a tudatalatti és a tudatos elme találkozását jeleníti meg. A középponti szemforma és körívek az önreflexió, a megfigyelés és a belső ébredés szimbólumai. Az Őrzők című művében három stilizált alak áll a kompozíció középpontjában: vörös, fekete és kék figurák, a háttérben ragyogó arany nap alatt. A színek kontrasztja a különbözőség és az egység dialektikáját fejezi ki.

Kerti Renáta (Kerekart) műveiben a mikro- és makrokozmosz elemei egymásba fonódnak. Körkompozíciói az élet körforgásának és harmóniájának vizuális megfogalmazásai. Mariana-árok című alkotásán a mélytenger kék árnyalatai között lebegő bálna a lét mélységének és csendjének szimbóluma. A festmény a víz alatti világ meditatív nyugalmát, ugyanakkor misztikus energiáját közvetíti. Másik beválogatott alkotása az Epifita, amely a fán élő növény metaforáján keresztül jelenítik meg az egymásrautaltságnak, a harmóniában létezésnek a kontrasztját. A részletgazdag struktúrák és ornamentális motívumok a természet belső rendjét, az élet finom hálózatát tárják fel. Festményei a természet szakrális geometriáját idézik.

Kóczán Kriszta (Krixrax) munkáit az intuitív festés jellemzi. Festészete az anyaggal való közvetlen párbeszédére épül. Az Orange & Turquoise című hatrészes, kis méretű kompozíciói az absztrakció nyelvén kommunikálnak, ezzel szemben a Marcello, a szívtipró portréjának vizuális nyelvezete élesen eltér egymástól, ezzel is hangsúlyozva a művésznő kísérletező hajlamát.

Kovács Éva szobrai finom erővel és letisztult szimbolikával közvetítik az emberi lét mélyebb rétegeit. A fémmel, főként rézzel dolgozó művész alkotásai egyszerre hordozzák az anyag keménységét és a formák organikus lágyságát. Az Őrző, Magány, A mag és Kérlek! című szobrainak közös vonása a zárt, oszlop- vagy bábuszerű forma, amely mintha emberi alakokat, lelki állapotokat jelenítene meg.

Megellai Katalin művészete egyedi vizuális univerzumot teremt, ahol a geometrikus rend és a szimbolikus játékosság találkozik. Kiállított műveiben, mint a Tejút, Sorskerék és Két hattyú – avagy nézőpont kérdése visszatérő motívumok a körök, spirálok, sugarak és stilizált alakok, amelyek az élet körforgását, a nézőpontok relativitását idézik meg. Munkássága a spirituális absztrakció és a modern szimbolizmus közé helyezhető, precízen megkomponált, mégis mélyen lírai képi világgal.

Milanovich Ildikó (Milu) művei a lírai absztrakció határán mozognak. A Napfoltok és az Idei nyár című sorozatokban a fény, mint éltető energia válik központi motívummá. Alkotásaiban emlékképek, hangulatok és természeti erők sejlenek fel a festék és textúra kölcsönhatásában.

Monika Galantai részletgazdag szitanyomataiban a gyökerek, ágak és erek hálózata az élet körforgását, a kapcsolatokat és az energiák áramlását idézi meg. Az emberalak és a természet egymásba olvadása nemcsak látványos formai játék, hanem egyfajta belső felismerés is: az ember nem a természet felett áll, hanem annak szerves része.

Pockmecz-Udvardi Katalin (Picture moments) fotóművész fekete-fehér képei a városi lét, a vallásos tradíció és a modern fogyasztói világ találkozásait vizsgálják. A képeken a fény-árnyék kontrasztja, a kompozíciók feszessége és az emberi jelenlét sokszor szimbolikus szerepe drámaiságot kölcsönöz fotóinak. A Csütörtök című fotón a szertartásos rend, az ismétlődés és az emberi közösség rituális egysége jelenik meg, a hátsó perspektíva a nézőt is a menet részévé avatja. A mindennapok és a monumentalitás találkozása című fotón a városi élet dinamizmusa és a történelmi terek monumentalitása ütközik. A Régi kövek, modern reklámok találkozása című fotográfiájában a múlt és jelen vizuális rétegei kerülnek dialógusba

Stenger Györgyi absztrakt művészetében a lét különböző dimenziói rétegződnének egymásra. A Létsíkok I. című akril festményén a horizontálisan felosztott képen a festékrétegekegymásra rakódása is játszik a térdimenziók közötti átjárhatósággal. A fehér ló fia című művében népmesei ihletésű témát dolgoz fel az absztrakció formanyelvén.

Szabó Bence (finnvhman) művészete a digitális képalkotás képviselője. A Train Seat című munkáján a néző mintha egy algoritmusba vagy digitális mátrixba tekintene. Az aprólékos, rendszerszerű mintázat mögött mégis ott húzódik a véletlenség, kéz és a gép találkozása. A Deep Space című kép ezzel szemben líraibb, organikusabb világot idéz. A világegyetem végtelenségének és az emberi tudat mélységének párhuzamát teremti meg.

Szederkényi Norbert művészetében a festői kísérletezés figyelhető meg. A Találkacímű képen az aranyló, tört felületek mögött egy érzékeny, emberi pillanat, egy ölelés jelenik meg, amely kontrasztot képez a geometrikus, építészeti struktúrákkal. Az Erdő s a gyár című műben egy városi környezetbe zárt természeti erőket jelenít meg arany mustba foglalva.

Szép művész alkotásaiban belső feszültségek, traumák, valamint a transzformáció témája kerül megjelenítésre. Művei egyszerre hordozzák a kozmikus távlatok és az emberi lélek mikrokozmoszát. Az Átjáró fél című műve a Jin-Jang kettősségének univerzális jelentését hordozza. A Taktikai megbeszélés című festmény strukturáltabb, geometrikusabb kompozíciója, mintha a racionalitás és az ösztönös erők párbeszédét jelenítené meg.

Török Mónika festészetében a Belső Horizont sorozat darabjai a szubjektív belső tájképfestészet lírai továbbgondolásai, ahol a horizont nem földrajzi, hanem lelki határvonal. Török Mónika munkáiban a természet, mint szimbolikus tükör jelenik meg, a naplementék és fénysávok az emberi lélek változásait, a csend és a nyugalom keresését jelenítik meg.

Válóczi-Major Kata festészete az expresszív gesztusfestészethez áll a legközelebb. Festményei gyakran az emberi lélek állapotait, a tudattalan formáit és a természet energiáit idézik meg. Képei nem konkrét történeteket mesélnek el, hanem érzeteket, hangulatokat közvetítenek. A Ragadozó álma című festmény különösen jól példázza a művész vizuális gondolkodását. Gesztusfestészete egyszerre robbanékony és sejtelmes.

Zilahi-Sebess Ágnes művészetében a női érzékenység, a szabadság és az önazonosság keresése központi szerepet kap. Az Szabadság csodájacímű képen a lebegés, a felhők és madár motívumai a határokon túli vágyakozást, a szabad lélek emelkedését idézi meg. A Rejtőzködő szerelem ezzel szemben földhözragadtabb, mégis rejtélyes világot tár elénk.

A kiállításon Püspök Anita Equinox című alkotása képviseli a művésznőt. A napéjegyenlőség természeti jelensége sokféle asszociációnak enged teret. Egy pillanatnyi jelenség, a teljes harmónia állapota, vagy egy spirituális nyugvópontként is lehet rá tekinteni, amelyet a meleg és a hideg színek harmóniája tükröz a festményen.

A kiállításon továbbá egy videó is megjelenik az előtérben Bedi Krunoslav alkotása. A Daydreaming, azaz Álmodozás. A videó alatt vers formájában kerül szinkronizálásra a képi anyag. A kép és a szöveg egysége egy meditatív, belső utazásra invitál a lélek és a képzelet határán. A videó emberi törékenységet vizsgálja, a természeti erők, mint a megtisztulás metaforái jelennek meg. Az álomszerű képek a valóságból való elmozdulás művészeti gesztusát fogalmazzák meg, a belső világban megvalósuló szabadság keresését tematizálják.

A tárlat kiséretéhez többek között egy összművészeti koprodukció is megvalósult. A tárlat anyagából inspirálódva szerezte Márkus Tamás a kiállítás atmoszférikus zenéjét, amelyet Kántor Kata koreografált meg a Jelenlét Színház képviseletében. A létrejött performanszot Szilvási Anna táncművész előadásában láthatták a látogatók, a kiállításmegnyitón készült videó elérhető az A.P. Art Gallery weboldalán.

Az Assemblage nemcsak a kortárs művészet sokféleségét mutatja be, hanem azt is, hogyan válhat a különbözőség teremtő erővé. A művek párbeszédbe lépnek egymással és a nézővel, így a kiállítás maga is egyfajta "élő kompozíció" a töredékekből felépülő egység, ahol minden elem a közös harmónia részévé válik.

A tárlat November 22.-ig megtekinthető az A.P Art Galériában.

Írta: Morafková Laura