Kosár
0
0 €
ECHOES
Kortárs művészek csoportos kiállítása
A kiállított műalkotások július 27-ig megtekinthetőek és megvásárolhatóak Online webáruházunkban is. Foglalja le kedvenc műalkotását!
ECHOES KIÁLLÍTÁS FINISSZÁZS
2027. július 27. 16h
INTERAKTÍV TÁRLATVEZETÉS:
ESTILLE
MEGJELENT CIKK AZ ECHOES Kiállításról:
PRAE.hu
FINISSZÁZS:
MAGYAR ESZTER CSENGE - ESTILLE
ECHOES – a figuratívtól az absztrakt megközelítésig
Arcnélküli emberi alakok, gömbölyödő macskák, fekete-fehér-vörös repedések a valóság buráján. Visszhang a természetben, az egyéni élményfolyamban, a társadalmi dimenziókban. Idő és tér játéka, kölcsönhatása, vibráló lehetőségei, s hogy emberként mit kezdünk mindezekkel a tudati működés és az egyéni vagy kollektív cselekvés mechanizmusai során.
Mit jelent számunkra az emlékezés? Hogyan hat az identitás létrehozására vagy szétesésére?
Az idő lehet számunkra lineáris, ok-okozati történésfolyam, körkörös hullámörvény, szubjektív emlékfolyam, rétegek egymásra rakódása, reflektálhat az örökkévalósággal való viszonyrendszerünkre, az időn kívüliség élményére, réseket hívhat elő világok között.
A tárlaton bemutatott művek egyszerre érzékeny válaszok égető társadalmi problémákra és aktuális jelenségekre, valamint általános emberi igazságok kortárs, újszerű megközelítései.
Installáció – a figuratív és az absztrakt ábrázolásmód határán helyezkedik el, emlékek tükröződése zajlik térben és időben, érzelmeink és racionális felfogásunk között.
Ehhez most egy kis játékra invitállak benneteket, álljatok körbe az installáció körül és fogjatok meg egyet a papírok közül- amelyik a leginkább hív benneteket. Amikor mindenki megtalálta a papírját, válasszatok ki róla egy szót – olvassuk össze.
A véletlenek visszhangjai új értelmet nyernek a térben!
Figuratív alkotások:
Rumi Rózsa (A fény visszhangja – Tavaszi fényözön, A fák visszhangja, A vörös Hold)
A természet elemeinek egymással való kölcsönhatását különféle nézőpontokból mutatja meg: hogyan rezonál a fény a növények világában vagy a fák és a víz miként adnak egymásnak teret, az ég színei hogyan alkotják meg pillanatnyi összhangjukat. A természet útjai békét és szeretetet árasztanak.
Szász Terézia (Divers, Fények, Plakát)
Nosztalgikus hangulat jellemzi a műveket, melyet elsősorban a színhasználattal és az elmosódott élekkel teremt meg az alkotó. A révedő tekintetek és arcnélküliség megjelenése utal privátszféra leválasztására, ahogy a végtelen tér megnyilvánul egy intim pillanatban, valamint utal arra is, ahogy a tér és a fények zaja elmossa, elkoptatja az arcokat a társadalmi miliőben.
Figuratív alkotások absztrakt elemekkel
Klein Edit (A jövő, A Föld haldoklása)
Hangsúlyos vonalakkal, fekete-fehér, szürke, hideg színrétegekkel teremt a vásznon disztopikus jövőképet. A megidézett vízió társadalomkritikai felhangot hordoz, valamint a kiüresedés és a magány érzéseit vetíti elénk, mintegy figyelmeztető ridegséggel.
Absztrakt művek figuratív elemekkel:
Czapáry Veronika (Összekuckorodás, Néz a baba, néz, Emlékezetkiesés)
A műveken hangsúlyos szerepet játszó macska-metafora az identitás határainak meghúzása és elengedése: ahogy azt egy háziállattal vagy akár családunkkal, gyermekünkkel való érzelmi kapcsolatnál is átéljük komplex belső élményvilágunkban. A gyermek-metafora jelentheti ezen túl a gyermeki énünkkel való újratalálkozás, a rácsodálkozás és megújulás lehetőségeit.
Fejér Katalin (Forgószél, Sikátor, Tengerfenék)
A művész digitális alkotásain a természetes és mesterséges térképzés vizuális mélységeit mutatja be. A természet és az emberalkotta világ fény-árnyék dinamikája az azokra tekintő ember lélekállapotát visszhangozza.
Kadra Valéria (Amikor a szeretet minket választ, Amikor a színek elcsendesednek, Időn kívüli kötődések)
Elsősorban absztrakt alkotásak, melyek az idő és a kapcsolódás rétegeit mutatják be, spirituális mélységben és belső világunkban. Fekete, fehér és vörös reflexiók időtlen, azaz örökérvényű emberi kérdésekre és érzékeny látleletek belső megéléseink komplexitásáról.
Absztrakt művek:
Török Mónika (Tűz-Tánc, Idő-Folyam, Idő-Rés, Gyerekkor-Térképtelen világ, Idő-Hullám, Rétegelt idő)
A művész az idő természetéről, az idővel való kapcsolatunk érzelmi mélységeiről színekkel és vonalakkal mesél. Az idő sokszínűsége, értelmezési rétegeinek harmóniája és elkülönülése egyaránt visszaköszön az alkotásokon.
Stenger Györgyi (AI csókja, Kitörés I., Kitörés II.)
Az AI, azaz a mesterséges intelligencia térhódításával az ember nem csupán a természet erőinek, hanem lassan saját vívmányainak is kiszolgáltatottá válik. Nem kell rögtön arra gondolnunk, hogy a robotok átveszik felettünk az irányítást, de a tudati tér ilyen irányú tágulása megváltoztatja a tanulás, a munka és a mindennapi gondolkozás alapvető sajátosságait. A társadalmi fejlődés és annak következményei, a kapcsolódási módjaink megváltozása, a kitágult lehetőségek kavalkádja közötti sötét foltok mind-mind a technológiai haladással parallel jelenségek.
Zelinka Magdolna (Magány, Belső úton IV., Belső úton V.)
Az alkotások az emberi identitást, a belső megéléseket és folyamatokat állítják fókuszba. Tükröződő színrétegek és szabálytalan, szétfolyt geometriai alakzatok mutatják az érzelmi csúcsokat és mélypontokat. A hidegebb, pasztellesebb belső út folyamatai ellenpontozzák és ki is egészítik a magány burjánzó energiájú állapotának megragadását.
Püspök Anita (Layered memories)
A Layered memories absztrakt remekmű az emlékezés rétegeinek egymással való kapcsolatáról, összemosódásáról. Komplex dinamikát ábrázol a tudatosan hozzáférhető tartalmak világosságától a tudatalatti mélyének titokzatos, sötét tónusaiig. A pozitív emlékekről ismert tény, hogy inkább megmaradnak hosszabb távú emlékezetünkben, míg egy traumát teljesen el is temethetnek elménk védekezési mechanizmusai.
Hipnotikus hatású tárlatot láthattunk – tudtátok, hogy a mélyre eltemetett emlékeket, traumákat hipnózis módszerével visszahozhatjuk? Persze csak akkor, ha teljes a bizalom és az együttműködés bennünk a szakértő és a módszer irányában. Kevésbé szélsőséges értelemben, de hasonlóképpen egy ilyen tárlat is megpendíthet bennünk olyan érzelmi húrokat, előhozhat olyan rejtett, ihletadó vagy felszabadító gondolatokat, amelyekhez addig nem volt tudatos hozzáférésünk. Az A.P. Art Gallery a szabad asszociáció és a katarzis színtere. Éljétek át bátran!
ECHOES
A kiállítás megtekinthető: 2025. június 14 - július 27.
Kiállításmegnyitó & Performance
2025. Június 14. szombat 16h
A.P.Art Gallery Budapest
1085. József krt. 64.
Kiállító művészek:
Czapáry Veronika
Fejér Katalin
Kadra Valéria
Klein Edit
Püspök Anita
Rumi Rózsa
Stenger Györgyi
Szász Terézia
Török Mónika
Zelinka Magdolna
Performance:
Koreográfus: Kántor Kata / Jelenlét Színház
Előadó: Szilvási Anna táncművész
Zene: PARABRYO / Árvai György/
Installáció: Püspök Anita képzőművész
A kiállítást megnyitotta:
Morafková Laura
művészettörténész
Szeretettel várunk Mindenkit!
MEGJELENT CIKK AZ ECHOES Kiállításról:
PRAE.hu
Az Echoes kiállítás a visszhangot mint a múlt, az emberi kapcsolatok és közös élmények érzelmi lenyomatát vizsgálja.
A személyes emlékek, társadalmi átalakulások és a természethez fűződő viszonyunk rezonanciáját,
a gyors társadalmi és kollektív emlékezet átalakulását és az identitáskérdések újraértelmezését tárja elénk.
A "visszhang" egyszerre utal az emlékezés mechanizmusaira, a múlt feldolgozásának szükségességére, és azokra a láthatatlan kapcsolatokra, amelyek meghatározzák jelenünket – legyen szó egyéni, közösségi vagy globális szinten.
A kiállított alkotások érzékeny válaszokat fogalmaznak meg, és párbeszédet indítanak az időrétegek között,
összekapcsol, emlékeztet, és lehetőséget teremt a kapcsolódás új formáira, valamint a jelent átszövő perspektívák kialakítására.
MORAFKOVÁ LAURA
Echoes kiállításmegnyitó
Nagy örömmel köszöntök mindenkit az ECHOES összművészeti kiállításán, ahol minden alkotás a maga egyedi történetét visszhangozza a térben.
Ez a tér egy rezonáns mező, amely arra hív, hogy álljunk meg egy pillanatra, és figyeljük meg, hogyan visszhangzik bennünk a világ.
Egy olyan tér, ahol az egyéni tapasztalat közösségi élménnyé válik, és ahol a múlt hangjai a jelen terében találnak új értelmet.
A visszhang nem a múlt
ismétlése, hanem annak az emléke, ahogyan az hatott ránk.
Ezek a rezonanciák alakítják identitásunkat, közösségi élményeinket, emberi
kötődéseinket.
A kiállított alkotások mind-mind ezen rezonáns tér részei: olyan hangok, amelyek megszólítanak. Egy szinte láthatatlan háló köti össze a műveket, miként a saját emlékeinket és élményeinket.
Czapáry Veronika alkotásain a macska metafóráján keresztül járja körül az ember-állat kapcsolatot és az identitás kérdését. A macskák, mint sokarcú lények a maszkok mögött rejlő változékony identitást szimbolizálják, amellyel talán mindannyiunk tud rezonálni.
Fejér Katalin fotóin absztrahált terek és jelenségek figyelhetőek meg, mint a forgószél, a tengerfenék vagy akár egy városi sikátor.
Kadra Veléria vegyes technikával készült absztrakt alkotásairól az emberi kötődések, a szeretet univerzális ereje és a reziliencia, mint emberi képesség visszhangoznak vissza.
Németné Klein Edit Eszter ökológiai szorongást megjelenítő művei, az ember természetre gyakorolt hatását tematizálják.
Rumi Rózsa természet inspirálta alkotásain idealizált tájak köszönnek vissza.
Stenger Györgyi akril képei a mesterséges intelligencia forradalmában élő technológiai társadalom jelenségét járja körül.
Szász Terézia retro hatású emlékképei, a múlt lenyomatát visszhangozzák, kollektív nosztalgiát idézve.
Török Mónika művei az emlékezés rétegeit tárják föl, különösen az idő kérdésköreit vizsgálva, felidézve a múltbeli tapasztalatokat, a gyermekkort.
Zelinka Magdolna absztrakt művei szubjektív tapasztalatokra épülnek, egy belső utazást tárnak fel a látogatók elé.
Püspök Anita festménye, amelyen a festék rétegek úgy rakódnak egymásra, mint ahogy az ember emlékei az évek során egymásra rétegződnek. Olykor átfolyva, máskor megtapadva az emberi tudatban. Vannak köztük éles, intenzív emlékek, amelyek lenyomatot hagynak az emberben és vannak olyanok is, amelyek idővel a homályba vesznek.
Püspök Anita rétegzett emlékek címet is viselő alkotása szorosan kapcsolódik a központi Installáció gondolatköréhez, amelyben filmrészletekről olvashatunk újságkivágatokat. A filmek történetszövésen keresztül a kollektív emlékezetből, merítik tartalmukat. Az így kialakított konstrukción az emlékeink szövete tükröződik vissza.
A performansz, amelyben Kántor Kata koreográfiáját Szilvási Anna táncművész előadásában láthattuk az emlékek identitásképző szerepét tárta föl. Az ember személyes lenyomatainak személyiségformáló erejét hangsúlyozva. Köszönjük a szívhez szóló előadást!
Kívánom, hogy merüljünk el ebben a közös térben, ahol a művek bennünk is visszhangra találnak. Fogadják szeretettel a művészek üzeneteit, és engedjék, hogy a kiállítás utáni percekben, órákban, napokban is tovább éljenek bennünk ezek a rezonanciák.
Ezzel a zárógondolattal – szívből – megnyitom a kiállítást.
Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek.
Fotó: Kővágó Nagy Imre
@KNI pictures
Performance:
Koreográfus: Kántor Kata / Jelenlét Színház
Előadó: Szilvási Anna táncművész
Zene: PARABRYO / Árvai György/
Installáció: Püspök Anita képzőművész
Fotó: Kővágó Nagy Imre